Halász Fanni kislány kora óta optikánkba jár, ám a legutóbbi vizsgálat során már nemcsak arról számolt be, hogy nem lát elég élesen régi szemüvegével. Már fejfájásra is panaszkodott, így indokolttá vált nála a binokuláris látásvizsgálat. A vizsgálat bár a megszokotthoz képest hosszabb volt és több koncentrációt igényelt, de Fanni számára nem járt semmilyen kellemetlenséggel.

Fanni esetében 3-4 napra volt szükség mire megszokta speciális szemüvegét, ezalatt enyhe szédülés jelentkezett nála, de saját bevallása szerint is megérte vállalni ezt a kezdeti kellemetlenséget.

Mivel tanítónőként dolgozik, ezért már a hagyományos munkarendben történő írás és olvasás oktatásakor is sokat kellett közelre fókuszálnia. Az online oktatás, a digitális képernyő előtti munkavégzés további fejfájással, megerőltetéssel járt volna, ha nincs segítségére PRIZMAKORREKCIÓS SZEMÜVEGe.

Ma már akkor érzem magam rosszul, ha nincs rajtam a szemüvegem! Elmúlt a fejfájás, a rossz közérzet, ami pozitívan hatott a mindennapjaimra. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek a binokuláris látásvizsgálatot!’- számolt be tapasztalatairól Fanni.

Vörös Istit kérdeztük prizmás szemüvegéről. Története számunkra inspiráló sikersztori, ugyanakkor tanulságos lehet sok szemüvegviselő számára is, ezért azt teljes terjedelmében, változtatás nélkül osztjuk meg Önökkel…

Voltam már szemüveges óvodás koromban. Nem emlékszem rá, hogy miért, de arra igen, hogy nem szerettem és nem is viseltem sokáig. Panasz ugyanis soha nem volt a látásomra; elvégeztem az iskoláimat, jogosítványt szereztem és elkezdtem rádiós szerkesztő-riporter, újságíróként dolgozni. Ekkor – külső szakértő észrevételre – kezdtem sejteni, hogy valami gond lehet a szememmel. Mivel tizenéves koromtólfejfájós vagyok, arra nem is gondoltam, hogy ez az időről időre jelentkező kínom esetleg összefüggésben lehet a szemmel, amit szökőévente – vagy ritkábban – megnézettem ugyan, komoly probléma sosem tárult fel.

Aztán egyszer – rádiósként sokadig munkatalálkozásunk alkalmával – Viczay Endre látszerész-optometrista vetette fel, hogy találhatnánk egy alkalmat, amikor nem én kérdezem őt, hanem fordítva. Tudta ugyanis, hogy a KORONAfm100 honlapjára kerülő, napi rendszerességgel frissülő régiós híreket (akkor még) én írtam, töltöttem fel és posztoltam a közösségi médiában is. Egy idő után arra lett figyelmes, hogy nagyon gyakoriak az elütések, betűtévesztések az egyébként nyelvtanilag és más szempontból rendben lévő szövegekben. Megbeszéltük, hogy megvizsgál, ami számára kevésbé, számomra meglepő eredménnyel zárult. Kiderült ugyanis, hogy szükségem lenne szemüvegre, ami nem csak korrigálná a folyamatos terhelés alatt lévő, ezért fáradó és a félreütésekre figyelmetlenné váló szememet, de vélhetően más bajaimra, mint a gyakori fejfájás is megoldást jelenthetne.

Ez volt két évvel ezelőtt. Azóta rendszeresen használtam a szemüvegem a pre-COVID korszak és az általános maszkviselés kezdetéig, a maszktól ugyanis folyamatosan bepárásodott, időközben állást váltottam és tanárként negyvenöt percet párás szemüvegben végigbeszélni nem tűnt opciónak. A váltást azonnal éreztem – amennyire könnyen ráállt a szemüvegre a szemem, mindössze az első pár órában kellett a térérzékelésem áthangolni, annyira nehéz lett a hol viselhetem, hol nem állapot, ugyanis hozzászoktam, hogy HD-ban látom a világot. Gyakran vezettem hosszabb távot éjszaka, amikor ugyancsak megmutatkozott, mennyit tisztít a látásomon a szemüveg, és most, hogy a maszkviselés újra bizonyos helyzetekhez kötött, zavartalanul tudom hordani a szemüveget, akárcsak a novembertől május elejéig tartó digitális oktatás idején.

Így, hogy kényszerpályán tapasztaltam meg a viselés-nem viselés állapota közötti különbséget, csak még hálásabb vagyok Endrének és a Vicai Látás- és Hallásközpontnak (mert az ott dolgozók is mindig türelmesek, segítőkészek!) hogy anno felfigyelt az akkor még nem is tudtam, hogy létező problémámra, és segített korrigálni azt!

Jelencsityné Walter Viktória régi kedves Vásárlónk, akinek legutóbbi látásvizsgálatán kiderült, hogy a közeli és a távoli dioptriaérték kezd szétválni. Egy számára teljesen új típusú lencsét választottunk a korrekcióhoz: a Hoya Sync III-t, ami egy enyhén átmenetes szemüveglencse. A Hoya Sync III szemüveglencséit egymás között ‘kezdő multifokális lencsének’ is nevezzük, hiszen a presbiópiát megelőző időszakban ez az egyik legjobb megoldás, amit ajánlhatunk a Hoya termékpalettájáról. A lencse átmeneti része itt nagyon enyhe, így mire a ‘valódi multifokális lencsések’ világába lép a páciens, már sokkal kevesebb megszokási nehézséggel fog szembesülni.

Viki szemüvegének különlegességét még az adja, hogy prizmakorrekcióra is szükség volt a komfortos látásélmény eléréséhez. Nála is leginkább a fejfájás jelezte a binokuláris látásvizsgálat szükségességét. A ‘rejtett kancsalságnak ‘ ez a jellegzetes tünete leginkább a hosszú ideig tartó közelre fókuszálás esetén jelentkezik. Viki esetében nemcsak a digitális képernyők fokozták a fejfájást, de a munkája is kihívás elé állította, hiszen varrónőként folyamatosan közelre kell fókuszálnia. A prizmás szemüveggel a túlerőltetett szemizmokról vesszük le a terhelést, hogy enyhüljenek vagy megszűnjenek a kínzó tünetek. Nagy öröm számunkra, hogy Viki esetében sikerült teljesen megszüntetni a fejfájást. Köszönjük neki, hogy vállalta a szereplést, és tapasztalatból ajánl minket fejfájós ismerőseinek!